A tufa egy nagyon porózus természetes törmelékkőzet. Kb. 80 évvel ezelőtt fedezték fel, hogy az alpesi növények milyen jól érzik magukat benne. Ezeket a különleges növényeket ugyanis igyekeztek valahogy kiemelni a sziklakertből, hogy a többi növény ne nyomja el őket, illetve kiemelt helyet és figyelmet kapjanak. Tufából készült itatóvályút, régi mosogatót igen nehéz beszerezni. A hypertufa azonban jól tudja helyettesíteni és könnyedén elkészíthető. Készíthetsz belőle kővályú utánzatot, valamint megalkothatod saját szikládat is.

.
A hypertufa előnyei:

• egy vályú készítéséhez igen nagy darab tufa szükséges, ez elég ritka és nagyon drága is,
• a hypertufa készítéshez szükséges anyagok könnyen elérhetők és olcsók,
• hypertufa használatával bármilyen méretű edényt tudsz készíteni sziklakerti növényeidnek, mely sokkal könnyebb lesz, mint egy hasonló méretű beton edény.

Alapanyagok: homok, tőzeg vagy komposztált fakéreg, cement (friss cementet használj, ne régit, ugyanis gyengébb lesz a végeredmény)

Receptek
A hozzávalók arányát lehet variálni úgy, hogy a hypertufa valamely kő megjelenéséhez hasonlítson.
Mészkő: 1 rész homok, 1 rész cement, 1 rész tőzeg vagy fakéreg. Én ezt a verziót próbáltam ki.
Homokkő: 5 rész homok, 2 rész cement, 3 rész tőzeg vagy fakéreg.
Tufa: 1 rész homok, 1 rész cement, 2 rész tőzeg vagy fakéreg. Ez a recept egy igen porózus végeredményt ad, ami nagyon hasonlít a természetes tufához, de könnyen károsodik fagy esetén. Ha kültéren szeretnéd elhelyezni, ezt a receptet nem érdemes használni.

Keverés és kezelés
Az elkészítéshez érdemes kesztyűt (gumikesztyűt) húzni és még maszkot is használni, hogy a cement belélegzését elkerüljük. Rendszerint lehet az alapanyagokat a kiválasztott recept alapján azonnal a „zsákból” összekeverni, azonban, ha a homok nedves, akkor érdemes először kiszárítani.

Egy vödörben keverd össze a száraz hozzávalókat, majd adj hozzá egy kis vizet. Ne túl sokat, csak szépen adagolva, hogy túlságosan ne legyen vizes. Ha kész, akkor lehet egy sablonba tölteni a keveréket.

Sablon lehet:
• 2 különböző méretű műanyag edény: ezeket érdemes kis olajjal kikenni vagy fóliát tenni bele, hogy a mintából könnyen ki lehessen borítani a tőzegbetont.
• Fából összerakott sablon: ezt úgy érdemes összeácsolni, hogy könnyen szétszedhető legyen.
• bármi, amit nem sajnálsz szétszedni, széttépni: tejesdoboz, kartondoboz, stb.

A keverékkel való megtöltés után a sablont kicsit meg kell rázogatni, hogy a benne levő légbuborékok a felszínre kerüljenek. Rakd bele a belső edényt is, akár egy nagyobb kővel lesúlyozva. Az aljára tegyél egy-két rövid botot, ha szeretnél vízelvezető nyílást a kaspóra (kültérire feltétlenül kell!), vagy utólag is fúrhatsz rá.

Burkold fóliába, majd rakd a napra a tőzegbetonnal megtöltött formákat, hogy szép lassan ki tudjanak száradni. 1-2 nap múlva lehet kibontani a fóliából, ennyi idő alatt kellően megköt a tőzegbeton. Először a belső, aztán a külső formát vedd le. Ha eddig nem készítettél vízelvezető nyílást rá, akkor érdemes egy lyukat fúrni az aljára. A külső felületét egy fémkefével lehet még rusztikusabbá tenni illetve csiszolópapírral is megcsiszolhatod, ha szép sima felületet szeretnél. Ültetés előtt azonban még pár hetet lehet várni a teljes száradásra (mérettől függően).

Itt látható a végeredmény: